25 évesen most eljutottam oda, hogy az első adódó alkalommal mennék ebből az országból, és vissza se néznék vagy 20 évig. Nagyon sok minden felhalmozódott bennem, és a mai nap találtatott alkalmasnak arra, hogy kifakadjak. Olvasgatva a neten elém ugrik a cikk: Dzsudzsák Balázs a Fidesz arca. Meglepő módon el is olvastam a cikket, melyben a holland PSV magyar légiósa kifejti, hogy a politika nem érdekli, neki teljesen mindegy ki van hatalmon, de ha OV új stadiont ígér Debrecenbe vagy Pestre, akkor Ő adja az arcát hozzá. Na itt ment le a redőny. Mert Őt nem érdekli a politika, meg mindegy is ki van hatalmon, igaz? Hát baszod Balázs, ha én is Hollandiában élnék, és havi szinten forint (tíz)milliókat keresnék, biztos én is leszarnám hogy mi van itthon, csak akkor nem adnám az arcom egyetlen politikai párt harácsoló hazugságához sem.
Ennek az országnak, s benne a Magyar népnek az égvilágon nincs semmilyen perspektívája. Lassan kezdem elhinni, hogy "ide tényleg Mohács kell", meg hogy "életképtelen" nemzet, stb... A helyzetet fokozza, hogy közelednek a választások. Minden idők legelfogultabb és inkorrektebb köztársasági elnöke kimondta a verdiktet, a pártok pedig már nyakig a lecsóban vannak. De mire számíthatunk akkor, amikor 20 évvel a rendszerváltás után még mindíg ugyanazok az arcok vicsorognak ránk? Milyen ország az, ahol Kovács László megint kampányarc lehet? Milyen ország az, ahol Orbán Viktor két elbukott választás, egy besült népszavazás és erősen megkérdőjelezhető idegrendszer mellett is elsőszámú Istenkirály lehet a jobboldalon? Milyen orszég az, ahol az EU-t becsmérlő, ellene kampányoló szervezet, majd később párt nagyasszonyát háromszor kell rendre utasítani az általuk oly lenézett Európai Parlamentben, mert nem bírja felfogni hogy nem kapott szót, és hát sajnos minimális emberi tiszteletet kellene tanúsítania mások iránt?
És persze itt van az "Antali örökséget" (sicc!) hurculó MDF, amelyik most épp egy volt szocialista miniszterrel a zászlaján a liberálisokkal próbál házasságot kötni, hátha úgy bejutnak a húsoskondér... pardon: a parlamentbe.
Nincsenek illúzióim, a helyzet nem fog javulni április 11.-e után sem. Más kezek lopják a pénzt, más vállalkozók kapnak hirtelen komoly állami megbízásokat.
Mindeközben szűkebb pátriámban, vagy épp a munkahelyemen tisztes családanyák minimálbérért dolgoznak a közigazgatásban. Nagyon várták a szuperbruttót, hisz azzal "mindenki jól jár". Na ja, csak a kispénzűek nem. Nekik 1 - 1.8%-kal nő a nettójuk, míg a bruttó 200-240 között kereső kollégáknak 12-14%-kal. Persze, ez érthető, hisz ahol a nagy a szükség...
Nem korholom kizárólag a poltikusokat, hiszen jórészt mi magunk tehetünk arról, hogy ez a nemzet olyan lett amilyen. Számomra egyre inkább vállalhatatlan, és visszataszítóbb.
